A legérdekesebb a naprendszerünkről, a galaxisunkról és az univerzumról

: Vegyes cikkek

Ebben a cikkben választ adunk az emberiség leggyakoribb kérdéseire a Naprendszerünkkel, a galaxisunkkal és az univerzummal kapcsolatban.

A legérdekesebb a naprendszerünkről, a galaxisunkról és az univerzumról — stock.adobe.com

Ebben a cikkben választ adunk az emberiség leggyakoribb kérdéseire a Naprendszerünkkel, a galaxisunkkal és az univerzummal kapcsolatban. De először nézzük meg a különbséget e fogalmak között.

A Naprendszer egy bolygórendszer, amely magában foglalja a központi csillagot – a Napot és az összes természetes űrobjektumot (bolygókat, aszteroidákat, üstökösöket), amelyeket gravitációs kölcsönhatás egyesít.

A galaxis csillagok, csillaghalmazok, csillagközi gáz és por, sötét anyag és bolygók gravitációsan kötött rendszere. Naprendszerünk a Tejútrendszer része.

Az Univerzum minden, ami fizikailag létezik, a tér, az idő és az anyag legkülönfélébb formáinak összessége, mint például a bolygók, csillagok, galaxisok és az intergalaktikus tér összetevői. Az univerzum akkora, hogy méreteit nehéz elképzelni, és senki sem tudja, mekkora.

Melyik bolygó a legmelegebb a Naprendszerben?

A Naprendszer legforróbb bolygója a Vénusz. Felületének átlagos hőmérséklete körülbelül 470 Celsius fok. A Merkúr ugyan közelebb van a Naphoz, de nincs légköre, felületének a Nap által felmelegített hője szabadon kisugárzik a környező világűrbe. Ezzel szemben a Vénusznak sűrű légköre van, amely egy erőteljes üvegházhatás révén megtartja a hőt.

A Naprendszer melyik bolygóján vannak a legnagyobb hegyek és melyik a legmélyebb mélyedés?

Mindkét „jelölésben” a Naprendszer rekordere a Mars. Ezen a bolygón található a Naprendszer legnagyobb hegye – a kialudt Olympus vulkán. Magassága körülbelül 27 kilométer, szélessége az alapnál 520 kilométer.

Itt van a legmélyebb mélyedés is – a Valis Marineris kanyonrendszer. Hosszában közel 4000 kilométerre nyúlik, mélysége 2-7 kilométer.

A Naprendszer mely bolygóinak vannak gyűrűi, és miből állnak ezek a gyűrűk?

Ma már ismert, hogy mind a négy gáznemű óriásnak van gyűrűje: a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak. A Szaturnusznak vannak a legszebb és legláthatóbb gyűrűi. Ezek a képződmények sok napfényt visszaverő szilárd (jég)testből állnak, amelyek mérete homokszemtől 20-30 méterig terjed.

A gyűrűk lenyűgöző megjelenése ellenére az őket alkotó anyag mennyisége rendkívül kicsi. Ha a Szaturnusz gyűrűinek összes anyagát egyetlen gömb alakú monolitba gyűjtjük, ennek a monolitnak az átmérője nem haladja meg a 100 kilométert.

Melyik hónapban van a Föld a legközelebb a Naphoz és melyik hónapban van a legtávolabb tőle?

Bármely bolygó pályájának a Naphoz legközelebb eső pontját perihéliumnak, a legtávolabbi pontot pedig aphelionnak nevezzük. A jelenlegi korban bolygónk január 2–5-én megy át a perihélionon, július 1–5-én pedig az aphelionon.

Mellesleg, sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy a Föld januárban van a legközelebb a világítótesthez, a legtávolabb pedig júliusban. De csak az északi féltekén, ahol a január a tél közepe, a lakosokat lehet meglepni. A déli féltekén, ahol a világ népességének mindössze 10%-a él, ez a tény nem valószínű, hogy bárkit is meglepne, mert itt a tél közepe július.

De az évszakok változása (tavasz, nyár, ősz, tél) egyáltalán nem történik meg, mert a Föld vagy közeledik a Naphoz, vagy távolodik tőle. És mégis, sokan még mindig így gondolják.

Az évszakok változásának fő oka a Föld tengelyének dőlése, nem pedig bolygónk távolsága a Naptól.

A tény az, hogy a Föld amellett, hogy a Nap körül forog, egy képzeletbeli tengely (az északi és déli sarkon áthaladó vonal) körül is forog. Ha a Föld tengelye derékszögben állna keringési síkjára, nem lennének évszakaink, és minden nap egyforma lenne. Tengelydőlés nélkül a nappal és az éjszaka hossza bárhol azonos lenne a Földön, nappal pedig a Nap egész évben azonos magasságban foglalna el a horizont feletti pozíciót.

De a Föld forgástengelye 23,44°-kal meg van dőlve a keringési síkjára merőlegeshez képest. Ez évszakos változásokat okoz bolygónk felszínén egy trópusi év – 365,24 napos – periódussal.

Miért nincsenek évszakok a Merkúron?

A Merkúr saját forgási tengelye majdnem merőleges a keringési síkjára, ezért nincsenek rajta évszakok abban az értelemben, ahogyan ezt a Földön ebbe a fogalomba belefoglaltuk. A napsugarak szinte vízszintesen esnek a bolygó sarki régióira, és örök tél uralkodik bennük (csak azért nincs teljes sötétség a sarkokon, mert a Nap jóval nagyobb, mint a Merkúr).

Forró csillagunkhoz a Merkúr a legközelebbi bolygó. A Merkúr vizsgálati eredményei azonban azt sugallják, hogy pólusainál gleccserek vannak (a gleccserréteg két métert is elérhet, és porréteg borítja).

Mekkora és milyen korú a Föld felszínén található legnagyobb meteoritkráter?

Az összes kráter közül a legnagyobb, amelyben meteoritanyag maradványait találták, az arizonai Barringer-kráter, az Egyesült Államokban. Ez egy jól megőrzött mélyedés, amelynek átmérője körülbelül 1200 méter, mélysége körülbelül 200 méter.

Szélei mintegy 50 méterrel a környező síkság fölé emelkednek. Feltételezések szerint a kráter kialakulása óta a perem a természetes erózió következtében 15-20 métert veszített magasságából a perem gerincén.

A kráter körülbelül 50 000 évvel ezelőtt keletkezett egy 50 méteres, 300 000 tonnás meteorit lezuhanása után, amely körülbelül 50 000 km/h sebességgel repült. Az esésből származó robbanás ereje hasonló volt a Hirosimára ledobotthoz hasonló nyolcezer atombomba robbanásához.

Jó megőrzésének köszönhetően ez a kráter az egyik leghíresebb a Földön. Gyakran forgatják tudományos dokumentumfilmekben, különösen a Discovery és a BBC. Az Arizona-kráter Arizona állam egyik nevezetessége. Naponta sok turista keresi fel.

A kráter szélén egy múzeum található, melynek hivatalos füzetében ez áll:

"Bár nagyobb léptékű becsapódási nyomok találhatók a Földön, ez a kráter volt az első, amelyről bebizonyosodott, hogy meteor eredetű, és a legjobban megőrizte eredeti megjelenését."

A Barringer-krátert a Föld legtöbb holdas tájaként ismerték el, és itt vett részt a képzés egy részét minden űrhajósnak, akinek a Holdra kellett repülnie.

Mekkora a Naprendszer legnagyobb ismert meteoritkrátere, és hol található?

A legnagyobb ismert meteoritkráter, a Valhalla a Jupiter Callisto holdján található. Körülbelül 600 kilométer átmérőjű fényes középső régiója és koncentrikus gerincrendszere van, amely 1500 kilométerre nyúlik el a kráter közepétől.

Mennyire veszélyesek az aszteroidák?

A Nemzetközi Csillagászati Unió által elfogadott aszteroidaveszély skála 0-tól 10-ig terjed. A Zero kap egy aszteroidát, amelynek pályája metszi a Föld pályáját, de nincs esélye az ütközésre. Tíz egy aszteroidát jelez, amelynek lezuhanása globális klímakatasztrófához vezethet.

A mintegy 2000, egy kilométernél nagyobb átmérőjű, a Föld pályáját keresztező aszteroida közül mindegyik "null".

Miért sötét az éjszakai égbolt?

Ha az univerzum térben és időben végtelen lenne, akkor bármely irányban lenne valamilyen csillag a látóhatáron. Az éjszakai égbolt teljes felületének vakítóan fényesnek kell lennie, akár a nap felszínének. Ennek az állításnak az ellentmondását azzal, amit a valóságban megfigyelünk, Olbers-paradoxonnak (vagy Szezo-Olbers-paradoxonnak) nevezzük.

Olbers paradoxona, más néven sötét éjszakai égbolt paradoxona, az asztrofizika és a fizikai kozmológia azon érve, hogy az éjszakai égbolt sötétsége ellentmond a végtelen és örökkévaló statikus univerzum feltételezésének. Az éjszakai égbolt sötétsége az egyik bizonyíték egy olyan dinamikus univerzumra, mint például az Ősrobbanás-modell.

Ez a paradoxon nem magyarázható a stacionárius Univerzum elméletének keretein belül. Könnyű azonban megszüntetni, tekintve, hogy az univerzum az úgynevezett ősrobbanás következtében keletkezett, és a kora "csak" 13,7 milliárd év. A legtávolabbi objektumok, amelyeket láthatunk, legfeljebb 13,7 milliárd fényévnyire vannak tőlünk, és a távolabbi objektumok fénye egyszerűen még nem ért el hozzánk (a fénysebesség, mint tudod, nem végtelen és 300 000 kilométer per másodperc). Ezért sötét az éjszakai égbolt.

Melyik csillag a legfényesebb?

Az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga az Alpha Canis Major, ismertebb nevén a Szíriusz (görögül csillogó). Ez a csillag a Föld bármely területéről megfigyelhető, kivéve a legészakibb régióit. A Naprendszertől 8,6 fényévnyire található, és a Földhöz legközelebb eső csillagok egyike.

A Szíriusz átmérője közel kétszerese a Napénak, tömege csillagunk 2,35 tömege, felszínének hőmérséklete körülbelül 10 000 Kelvin fok (a Nap látható felszínén megközelítőleg 6000 kelvin). Ugyanakkor a Sirius fényereje 25-ször nagyobb, mint a napé.

A Szíriusz hozzánk való relatív közelsége miatt mozgása az égi szférában sokkal észrevehetőbb, mint más csillagoké: az elmúlt 2000 év során hozzávetőlegesen 44 ívperccel változtatta helyzetét az égbolton, ami egy ill. a Hold átmérőjének fele teliholdkor. A megfigyelő látószöge irányába történő mozgásában a Sirius körülbelül 8 kilométeres másodpercenkénti sebességgel közelít felénk.

A Szíriusz kettős csillag, amelynek második összetevője a Sirius B néven ismert fehér törpe. Sokkal kisebb fényerővel rendelkezik, ezért nehéz megkülönböztetni a Szíriusz sugárzásától.

Hány csillag van az univerzumban?

2004-ben ausztrál csillagászok megszámolták a látható univerzum összes csillagát. Ehhez kiválasztották az égbolt egy véletlenszerű négyzetét, megmérték a fényességét, átszámolták az átlagos csillag fényességéről a csillagok számára, és az eredményt kiterjesztették az egész égi szférára. Összesen 70 sextillion (7 22 nullával) csillagot kaptunk. Ez 10-szer több, mint amennyi homokszemek találhatók a Föld összes sivatagjában és minden partján.

Mekkora az Univerzum kora és milyen adatok alapján határozzák meg?

2003-ban a NASA (US National Aeronautics and Space Administration) által felbocsátott, speciális berendezésekkel felszerelt űrszonda segítségével milliomod pontossággal megmérték a háttér mikrohullámú (reliktum) sugárzásának hőmérsékletét. fokozat. E mérések eredményei lehetővé tették annak megállapítását, hogy az Univerzum kora 13,7 milliárd év, és az első csillaggeneráció kialakulása 200 millió évvel az Ősrobbanás után kezdődött.

Mekkora a galaxisunk?

Galaxisunk (a Tejútrendszer) összetett alakú, első közelítésben egy óriási lencséhez (lencséhez) hasonlítható.

A galaktikus anyag túlnyomó többsége (csillagok, csillagközi gázok, por) körülbelül 100 000 fényév átmérőjű lencse alakú térfogatot foglal el, középső része pedig körülbelül 12 000 fényév vastag. A galaktikus anyag egy másik (jelentősen kisebb) része egy majdnem gömb alakú, körülbelül 50 000 fényév sugarú térfogatot tölt be. A Galaxis lencse alakú és gömb alakú összetevőinek középpontja egybeesik.