5/5 (1 szavazat)

Bolygónk állatvilága nem szűnik meg lenyűgözni minket a legszokatlanabb formájú és színű csodálatos lények jelenlétével. Némelyikük annyira szeszélyes, hogy úgy tűnik, a természet játékos hangulatban teremtette őket.

Egy újabb válogatást mutatunk be az állatvilág legcsodálatosabb, szokatlanabb, legkevésbé ismert vagy ritka képviselőiből a földkerekség különböző részeiről.

 

Manx lochtan

Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn-nek írják)
wikimedia.org
Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn-nek írják)
wikimedia.org
Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn-nek írják)
wikimedia.org
Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn-nek írják)
wikipedia.org
Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn-nek írják)
wikimedia.org

A Manx Loaghtan (néha Manx Loathyn) egy szokatlan juhfajta, amelynek sötétbarna bundája van, és jellemzően négy vagy néha hat szarva van.

Ezek a bárányok a Man-szigeten élnek, amely az Ír-tengerben található (Angliától, Írországtól, Skóciától és Walestől körülbelül azonos távolságra).

A Manx Lochtan egykor Skóciában, a Hebridákon és a Shetland-szigeteken elterjedt primitív juhok leszármazottja, és a rövid farkú észak-európai juhok egyik fajtája. A "Lochtan" szó a manx kifejezésből származik lugh dhoan, melynek fordítása "szürke egér", amely Lokhtan kabátjának színét jellemzi.

A Manx Loachtan egy kicsi, szőrtelen bárány, sötétbarna pofa és mancsa. A manx loagtánoknak általában négy szarvuk van, de vannak két vagy hat szarvú egyedek is. A szarvak általában kicsik a juhoknál, de nagyobbak és erősebbek a hímeknél. Egy felnőtt nőstény körülbelül 40 kg, egy felnőtt hím körülbelül 60 kg.

Ezt a fajtát elsősorban a húsa miatt nevelik, amelyet egyesek csemegeként tartanak számon. 2008-ban a húst az Európai Unió az oltalom alatt álló eredetmegjelölési rendszer keretében elismerte és oltalmazza, amely előírja, hogy a regionális elnevezésű termékeknek egy kijelölt régióból kell származniuk.

A Rare Breeds Survival Foundation a Loakhtanokat "veszélyben lévőnek" minősítette. Az 1950-es évekre már csak 43 példány maradt fenn. A Manx National Heritage két egészséges állományt nevelt. Ez kereskedelmi állományokhoz vezetett a Man-szigeten, az Egyesült Királyságban és Jersey-ben. Ennek ellenére ma még mindig kevesebb mint 1500 tenyésznőstényt tartanak nyilván.

 

Gigantikus éjszakai korsó

Óriás éjfélék vagy poto (potoo)
flickr.com
Óriás éjfélék vagy poto (potoo)
wikipedia.org
Óriás éjfélék vagy poto (potoo)
wikipedia.org
A videolejátszóban bekapcsolhatja a feliratokat, és a beállításokban kiválaszthatja azok fordítását bármely nyelvre

A gigantikus éjfélék vagy potoo (potoo) nagy, erős madár, rövid csőre hatalmas torokba nyílik. Néha ezeket a madarakat megszállott kiáltások miatt szegénynek (szegény-én-nek) nevezik. A gigantikus éjfélék nemzetségébe 7 faj tartozik. Kiáltásaik ugyanakkor eltérőek: mély, tiszta, szomorú hangzású, ijesztő hangok, mind hangmagasságban, mind hangerőben csökkenő.

Például a nagy poto leghíresebb jellemzője az az egyedülálló nyögő morgás, amelyet ez a madár egész éjszaka bocsát ki, és éjszakai hangjaival nyugtalanító légkört teremt a neotrópokon.

A madaraknak barna csíkos vagy foltos tollazatuk van. Ez segít nekik álcázni és beleolvadni a környezetükbe a nap folyamán. Csonkokon vagy letört ágakon nyugszanak, ahol nehezen láthatók.

Közelebb az éjszakához az izzadási aktivitás fokozódik. Rovarevő madarak. Egy ágról lerohanva vadásznak rovarokra.

 

Bajuszos varangy

Leptobrachium boreii, közismert nevén Emei bajusz varangy (Emei bajusz varangy)
flickr.com
Leptobrachium boreii, közismert nevén Emei bajusz varangy (Emei bajusz varangy)
wikipedia.org
Leptobrachium boreii, közismert nevén Emei bajusz varangy (Emei bajusz varangy)
wikipedia.org

A Leptobrachium boreii, közismert nevén az Emei bajuszos varangy, „bajuszáról” nevezetes. Csak ennek a fajnak a hímjei mutatnak feltűnő keratinizált párzási tüskéket (általában 12 db), amelyek a szaporodási időszakban a felső ajkukon nőnek.

Úgy tűnik, hogy ezek a szokatlan jellemzők a hímek közötti versengéshez kapcsolódnak a legjobb tenyésztési területekért, valamint a nőstények nagyobb, nagyobb bajuszú hímek iránti preferenciájához.

Az Emeishan bajuszos varangy Kínában él, és Szecsuán, Guizhou és Hunan tartományokban elterjedt. Gyakran él domboldalakon vagy sziklarésekben, mezőkön vagy szénaboglyák alatt. Az "Emeishan" nevet a varangy típusa miatt kapta, amelyben él – az Emeishan hegy Szecsuán tartományban.

 

Afrikai Watusi tehén

Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikimedia.org
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikimedia.org
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikimedia.org
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
pixabay.com
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
pixabay.com
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
flickr.com
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikimedia.org
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikimedia.org
Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi)
wikipedia.org

A Watussi vagy Watusi (Ankole-Watusi) Afrikában tenyésztett szarvasmarhafajta. A Watusi megkülönböztető jellemzője, amint azt Ön is látta, a nagyon hosszú szarvak – akár 2,5 méteres távolságra a végtagok között, körülbelül 0,5 méteres alapfedés mellett. A szarvakat erek rendszere hatja át, és hőszabályozásra szolgál. A szarvakon át keringő vért légáramlatok lehűtik, majd visszajuttatják a szervezetbe, és csökkentik az állat hőmérsékletét.

Érdekes tény

A Watusi szarvak kerülete a legnagyobb a szarvasmarhafajták közül. Egy CT Woodie nevű, 103,5 cm-es szarvkerületű bika és egy Lurch nevű, 95,25 cm-es szarvú bika szerepel a Guinness Rekordok Könyvében.

A hímek súlya – legfeljebb 800 kg, a nőstények – legfeljebb 550 kg.

A Watusi családokban él. Éjszaka az érett watusik körben fekve körülöttük őrzik a fiatalokat.

Az emberiség két évezreden át kihaltnak tekintette az ókori egyiptomiak által imádott watusi teheneket, és csak a 19. században fedeztek fel véletlenül szent teheneket az afrikai watusi törzs birtokaiban, ahonnan mai nevük is származik. Mind az ókori fáraók, mind a modern afrikaiak körében a szent tehenek egyfajta talizmánok – úgy gondolják, hogy az állatok szarvának felhelyezése boldogságot és jólétet hoz a házba. A család vagy törzs tulajdonában lévő watusi tehenek száma a gazdagság mértéke – csak a gazdag emberek vagy vezetők engedhetik meg maguknak, hogy tartsák ezeket az állatokat.

 

Fajankó

Sarkvidéki hordár vagy feketecsőrű hurka (közönséges hurka)
wikimedia.org
Sarkvidéki hordár vagy feketecsőrű hurka (közönséges hurka)
wikimedia.org
Sarkvidéki hordár vagy feketecsőrű hurka (közönséges hurka)
flickr.com
Sarkvidéki hordár vagy feketecsőrű hurka (közönséges hurka)
flickr.com

A sarki hurok vagy feketecsőrű (common loon) az egyik legnagyobb hurka, méretét tekintve csak a fehércsőrű után. A madarak szokatlanul kontrasztos, színes tollazattal rendelkeznek, ráadásul felnőtteknél a fej és a nyak nyáron feketévé válik, fémes zöld árnyalattal.

Észak-Amerikában található a Csendes-óceántól az Atlanti-óceán partjáig. Főleg nagy és közepes méretű, meglehetősen mély tavakban él, jól fejlett parti növényzettel, fészkelőhelyre alkalmas kis szigetekkel.

A sarki hordó kiválóan alkalmas halfogásra, olykor akár 60 méteres mélységig is lemerül utána. Édesvizekben főleg apró csukákkal, süllőkkel, folyami pisztrángokkal táplálkozik. A tengeren lepényhalat, pisztrángot, heringet fog.

A sötétcsőrű kakas Ontario tartomány és Minnesota állam hivatalos madara. A kanadai 1 dolláros érmén és az 5-es 1991 dolláros papírjegyen (a kanadai úgynevezett "madár sorozatból") szerepel. Részt vesz az észak-amerikai bennszülött népek sok legendájában.