Ennek a résznek a keretein belül a világ legérdekesebb, legszokatlanabb, legfurcsább és legkevésbé ismert állatait tekintjük át, és rövid érdekességekkel szolgálunk róluk.

 

Sáskarák

sáskarák

wikimedia.org

sáskarák

wikipedia.org

sáskarák

pxhere.com

sáskarák

wikimedia.org

sáskarák

wikipedia.org

sáskarák

wikipedia.org

A sáskarák nevét a ferde elülső állkapocsról kapta, amely nyugalmi állapotban egy imádkozó sáska mellső mancsaira emlékeztet. A sáska garnélarák nagyon színes lények – általában élénk színű azúrzöld.

A sáska garnélarák a Csendes-óceán nyugati részén található Tajvan és Ryukyu szigetétől a Nagy Péter-öbölig (Japán-tenger), amely az elterjedésük északi határa.

Sekély vízben élnek, 5-37 méter mélységben. Ragadozók, lyukakat ásnak, amelyekben életük nagy részét töltik. Titokzatos, de agresszív állatok. Vadásznak más rákfélékre, puhatestűekre, halakra, többlevelű férgekre. Aktív napközben. A párzási időszakban a hímek általában versenyeznek egy nőstényért, összemérik erejüket, harcokat rendeznek, amelyek általában valamelyik hím kudarcával végződnek.

A sáska garnélarák gyakran használ karmokat önvédelemre vagy vadászatra. Velük erőteljes ütéseket ad le 80 km/h sebességgel. Ezenkívül ezek a hatások magas hőmérsékletű lökéshullámot okoznak.

A sáska garnélaráknak két elágazó nagy összetett szeme van. Ezek a szemek 16 típusú fotoreceptorral rendelkeznek (míg az emberben 3). A sáska garnélarák képesek megkülönböztetni az infravörös és az ultraibolya színeket, és látni a lineáris és körkörös polarizációt.

A sáska garnélarák szerepel az oroszországi Vörös Könyvben.

 

Hangya horog

Hangya horog

flickr.com

Hangya horog

wikimedia.org

Hangya horog

wikimedia.org

Hangya horog

wikimedia.org

Hangya horog

stock.adobe.com

Hangya horog

shutterstock.com

Hangya horog (Fish-hook Ant) ennek a szokatlan hangyának a közös neve. A hivatalos neve Polyrhachis bihamata. Ez a fahangyák egyik fajtája, amelyet három horog alakú hosszú szarv különböztet meg a testen.

Ezek a hangyák Délkelet-Ázsiában gyakoriak: Vietnam, Kambodzsa, Kína, Laosz, Mianmar, Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szigetek.

Méretük körülbelül 1 cm (a nőstények valamivel nagyobbak). Mint már említettük, ezeket a hangyákat három pár hosszú horog alakú folyamat különbözteti meg a testen: 2 a prothoraxon, 2 a mesothoraxon (hajlított hát) és 2 leghosszabb a levélnyélen (előre ívelt). Megvédik a hangyákat, és ehetetlenné teszik a rovarokat az entomofágok (rovarevő állatok) számára.

A Polyrhachis bihamata a Nemzetközi Természettudományi Társaság által 1990 óta világszerte folytatott több gyors szakértői értékelési expedíció eredményeként felfedezett 1300 új faj közül a Top 20-ban szerepel.

 

Appaloosa lófajta

Appaloosa

wikimedia.org

Appaloosa

wikipedia.org

Appaloosa

123rf.com

Appaloosa

flickr.com

Appaloosa

pixabay.com

Appaloosa

wikimedia.org

Appaloosa

shutterstock.com

Ezt a szokatlan lófajtát az Egyesült Államokban tenyésztették, ahol nagyon népszerű. Az Appaloosa lovak domború színe a fehér foltokkal rendelkező sötéttől a kis sötét foltokkal rendelkező majdnem fehérig változhat.

Ezt a fajtát a Nez Perce indiánok fejlesztették ki a spanyol hódítók lovainak leszármazottaiból és más, európaiak által Amerikába importált fajtákból. A fajtához hozzájárultak a foltos lovak is, amelyek Európában a 18. században kimentek a divatból, és tömegesen exportálták Amerikába. A lovak egy része szabadon és az indiánok kezébe került. Miután 1877-ben katonai vereséget szenvedtek és letelepedtek egy rezervátumban, a Nez Perce indiánok 2000 lovukat és lótenyésztési hagyományaikat veszítették el. A fajta túlélte a kis számú szeretőt, és 1938-ban teljesen helyreállították az Appaloosa Club megalakulásával.

A többi foltos lótól eltérően a foltos színnek nemcsak gyapjúja, hanem bőre is van. Csíkos patások. Ezek a tulajdonságok egy mutáns génnek köszönhetők.

Az Appaloosa vékony felépítésű, de nagyon strapabíró, amint azt a nem perzsa háború is bebizonyította.

Ennek a fajtának a lovai a legtöbb esetben családi lóként működnek, vagy részt vesznek lovas versenyeken: versenyeken, kirándulásokon, különféle versenyeken.

 

Kopasz uakari

Kopasz uakari

flickr.com

Kopasz uakari

wikipedia.org

Kopasz uakari

wikimedia.org

Kopasz uakari

wikimedia.org

Kopasz uakari

wikimedia.org

A kopasz uakari a Saka család legnagyobb főemlősei, amelyek elérik az 57 cm-es méretet, és ezeknek a majmoknak különösen szembetűnő jele a vörös szőrtelen arc. A kopasz uakari Dél-Amerikában, az Amazonas-alföld északnyugati részén él. Elterjedési területük Nyugat-Brazília, Dél-Kolumbia és Kelet-Peru. Ezen állatok élőhelye trópusi esőerdők.

A kopasz uakari aktív nappali falakó. Evéskor gyakran csak a hátsó lábukon lógnak. Száraz időszakokban néha leereszkednek a földre. A kopasz uakari nagy csoportokban él, és főleg gyümölcsökkel táplálkozik.

 

Amazóniai királyi légykapófélék

Amazóniai királyi légykapófélék

shutterstock.com

Amazóniai királyi légykapófélék

wikipedia.org

Amazóniai királyi légykapófélék

wikipedia.org

Amazóniai királyi légykapófélék

wikimedia.org

Amazóniai királyi légykapófélék

wikimedia.org

Amazóniai királyi légykapófélék

wikimedia.org

Az amazóniai koronás légykapó (vagy amazóniai királyi légykapó) egy olyan faj, amely színes címerrel tűnik ki. Ez a légyevő Közép- és Dél-Amerikában él.

E faj első tudományos leírását Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus készítette 1776-ban. A fajnak a coronatus nevet adta, ami latinul koronás, fésűt jelent (a corona – „korona” szóból származik). A madár ezt a nevet egy gyönyörű címerről kapta a fején (általában élénkpiros). A madárnak ezt a jellegzetes tulajdonságát az orosz név is hangsúlyozza.

Az amazóniai királyi légykapófélék 2 alfajra oszlanak, amelyek Dél-Amerikában gyakoribbak. Az egyik alfaj az Andokban él Kolumbiától Venezueláig és Peruig, a másik pedig Venezuelában, Guyanában és Brazíliában. A koronás légykapó az erdőkben telepszik meg, és mozgásszegény életmódot folytat.