Az űr egy ismeretlen és csodálatos terület, amely ősidők óta felkeltette az emberek figyelmét. De mennyire ismerjük a teret? Milyen mítoszok és tévhitek övezik?

Ebben a cikkben a kozmikus jelenségekkel és tárgyakkal kapcsolatos, tudományos tényeknek nem megfelelő tíz leggyakoribb és hibás elképzelést tekintjük át. Készüljön fel egy izgalmas utazásra galaxisokon és bolygókon keresztül, amelyek eloszlatják az űrről szóló mítoszokat.

 

Kattintson a gombra "TÉNY" a kép alatt, hogy megtudja az igazságot

 

FIKCIÓ

A napfogyatkozás ritka esemény

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

A Földön évente 2-5 napfogyatkozás történhet, amelyek közül legfeljebb kettő teljes vagy gyűrű alakú. Száz év alatt átlagosan 237 napfogyatkozás történik, ebből 160 részleges, 63 teljes, 14 gyűrű alakú.

 

 

FIKCIÓ

A Polaris az égbolt legfényesebb csillaga az északi féltekén.

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

A Sarkcsillag a második legnagyobb. Minden csillag különböző távolságra van tőlünk, így egy nagyon fényes csillag a távolsága miatt szabad szemmel alig látható. Egyébként a Sarkcsillag valójában egy hármas csillagrendszer. A rendszer közepén egy szuperóriás csillag található, amely 2000-szer fényesebb és 6,4-6,7-szer nagyobb tömegű, mint a mi Napunk. A sugara 47-50 napsugár.

 

 

FIKCIÓ

Az üstökösök – hatalmas kozmikus testek – veszélyesek a Földre

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Egy üstökösnek a Földdel való ütközése nem a legkatasztrófálisabb esemény. Hatalmas látszólagos méretükkel az üstökösök teljes tömege a magokban koncentrálódik, amelyek „piszkos hógolyók” – jég, kozmikus por, nagy ásványi zárványok és kövek keveréke. Ez, ahogyan J. Babinet francia fizikus pontosan megjegyezte, „látható semmi”. A Naphoz közeledve az üstökös magjából a hő hatására gáz- és porszökőkutak kezdenek kitörni. Az anyag kilökődik az űrbe, és láthatóvá válik, mint a kóma (az üstökösmagot körülvevő felhő) és az üstökös farka, amely gázból és porból áll.

 

 

FIKCIÓ

Mivel a Hold forog a tengelye körül, a Földről minden oldala látható.

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

A Holdnak van egy úgynevezett távoli oldala – ez a Hold felszínének az a része, amely nem látható a Földről. Tekintettel arra, hogy a Föld körüli forgási periódus és a Hold tengelye körüli forgási periódus nagyon közel van egymáshoz, a Holdnak csak egy féltekéje figyelhető meg a Földről. Ennek a szinkronizálásnak az az oka, hogy a Földről érkező árapály-erők kölcsönhatásba lépnek a Hold héjában lévő tömegeloszlás inhomogenitásával. A Hold forgása a tengelye körül és a Föld körül nem esik pontosan egybe, így különféle jelenségek kombinációjával a Hold felszínének mintegy 59%-a megfigyelhető a Földről.

 

 

FIKCIÓ

A Hold láthatatlan oldalát nem világítja meg a Nap

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Bármely gömb alakú testet mindig egyformán világít meg a Nap – ezt emlékezni kell. Ami a Holdat illeti, felszínének minden egyes szakaszát csaknem 15 földi napig világítja meg a Nap, és ugyanennyi ideig marad sötétben. Napközben a Hold felszíne eléri a +115 °C-ot vagy azt is, éjszaka –170 °C-ra, helyenként pedig –240 °C-ra hűl le.

 

 

FIKCIÓ

A csillagok még mindig

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Valójában az égbolt nem statikus, állandó mozgásban van, de ezt gyakorlatilag nem tudjuk észrevenni, mert minden, ami az űrben történik, több száz, ezer, sőt millió évig tart, az emberi élet ennek a háttérnek egy alig észrevehető villanása. Ha a galaxisok mozgása még évszázadokig sem látható, akkor egyes csillagok olyan gyorsan repülnek át az űrben, hogy az már néhány éves megfigyelés után észrevehetővé válik. Például Bernard csillagának sebessége 110 km/s. Összehasonlításképpen: a Nap a többi csillaghoz képest körülbelül 20 km/s sebességgel mozog.

 

 

FIKCIÓ

Az a személy, aki az űrben találja magát, szó szerint szét lesz szakítva a belső nyomástól.

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Valójában nem lesz „robbanás”. Az emberi test szövetei elegendő szilárdságúak, és képesek ellenállni egy atmoszféra nyomásának. Mi történik azzal az emberrel, aki szkafander nélkül találja magát a bolygóközi térben? Meg fog halni fulladásban.

 

 

FIKCIÓ

Az ugyanabból a csillagképből származó csillagok mindig a közelben vannak

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Ez a tévhit annak köszönhető, hogy a tőlünk különböző távolságra elhelyezkedő csillagok egy képzeletbeli síkra vetülnek. Például értelmezésünk szerint az Ursa Major csillagkép a híres „vödör”, amely mindössze hét csillagból áll. A csillagászok számára 125 csillagot foglal magában, amelyek több ezer kilométertől több milliárd fényévig terjedő távolságban helyezkednek el.

 

 

FIKCIÓ

Egy űrhajó meteorzáporba való becsapódása halálát vagy jelentős károsodását vonja maga után.

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

Valójában a meteorit részecskék nem nagyobbak egy homokszemnél, és csak egy kis részük hasonlít több centiméteres „igazi” kövekre. A meteorzáporba került űrhajóval semmi sem fog történni, nyugodtan átrepül rajta, és nem is veszi észre.

 

 

FIKCIÓ

Az „űr” és a „súlytalanság” szavak szinte szinonimák

Mítosz és igazság: Tévhitek a térről

TÉNY

A súlytalanság állapota a Földön is megfigyelhető. Ha magad szeretnéd megtapasztalni, egyszerűen ugorj le a székről. Természetesen ebben az esetben a súlytalanság a másodperc töredékéig tart, de megtörténik. Meglehetősen rövid ideig ezt az állapotot tapasztalják a repülőgépből kiugrott ejtőernyősök, ugrók, trambulinosok, amikor elérik az ugrás legfelső pontját, stb. Bolygónkon lehetetlen olyan körülményeket elérni, amelyek mellett hosszú ideig fogyni kezdenek. idő.