Gyakori tévhitek a művészetterápiáról

depositphotos.com

A betegek művészi kreativitására épülő pszichológiai korrekciós módszereket a 40. század 20-es évei óta alkalmazzák. A művészetterápia növekvő népszerűsége ellenére sokan szinte semmit sem tudnak erről a fajta kezelésről, vagy néha eltérő tévhiteket osztanak meg róla.

Ennek a cikknek a feladata a művészetterápiával kapcsolatos leggyakoribb mítoszok eloszlatása.

 

1. Minden kreativitás művészetterápia

Ez nem igaz. A művészetterápiát két fő különbség jellemzi az önálló kreativitástól: a szakember (megfelelő végzettséggel rendelkező pszichológus) részvétele, valamint az alkotási folyamat eredményeinek kötelező megbeszélése, elemzése az adott beteg állapotával összefüggésben.

A pszichoterápiás foglalkozáson részt vevő orvos konkrét feladatot tűz ki az ember elé, kiválasztja a megvalósításhoz szükséges technikákat, anyagokat, figyelemmel kíséri a műtárgy létrehozásának teljes folyamatát. Majd segít az eredmény értékelésében, és analógiákat vonni a páciens élethelyzetével.

 

2. A művészetterápia csak rajzot használ

A modern művészetterápia a következő területeket foglalja magában:

  • képzőművészeti alkotások (rajzok, szobrok, kollázsok, fényképek, mozaikok stb.) készítése;
  • irodalmi kreativitás (saját alkotások készítése vagy speciális alkotói technikák alkalmazása szépirodalom olvasása során);
  • kezelés a természeti tárgyak kreatív megközelítésén keresztül;
  • táncterápia;
  • zeneterápia;
  • drámaterápia;
  • babák készítése;
  • jegyzetfüzetek vagy naplók vezetése;
  • levelező kommunikáció az orvossal.

Léteznek még olyan pszichológiai korrekciós módszerek is, mint a spirituális-fantázia elmélyülés a történelemben, kreatív gyűjtés és terápia utazás segítségével (látványosságok, múzeumi gyűjtemények tanulmányozása). A technika megválasztása az orvos feladata marad, akit a páciens egyéni jellemzői vezérelnek.

 

3. A művészetterápia csak a kreatív embereken segít

A művészetterápia segítségével történő kezeléshez egyáltalán nem szükséges kifejezett alkotóképesség vagy művészeti tárgyak készítésének készsége. Az orvos figyelmét nem annyira a kreativitás eredménye, hanem a páciens személyisége, a világról alkotott nézetei, értékrendje, sztereotípiái, pszichológiai problémái kötik le. A szakember feladata, hogy segítsen az embernek megérteni önmagát és meglátni a kiutat a nehéz helyzetekből.

Gyakori tévhitek a művészetterápiáról

depositphotos.com

 

4. A művészetterápia kezelésében a pácienst semmilyen keret nem korlátozza

Van egy vélemény, hogy a művészetterápia segítségével történő kezelés során a páciens maga dönti el, mit tegyen, és szó szerint "azt csinál, amit akar". Ez nem igaz.

Az orvos készsége abban rejlik, hogy helyesen értékeli az ember állapotát, és konkrét feladatokat állít fel számára. A pszichológus nem akadályozza meg a pácienst abban, hogy kifejezze magát, hanem megválasztja az ehhez szükséges anyagokat és azok felhasználási módját. Ráadásul az orvos beavatkozhat, ha az ember bizonytalannak érzi magát, nem mer kreativitással foglalkozni, mert attól tart, hogy nem fog sikerülni. A pszichológus segíti a páciens ellazulását, soha nem összpontosítja figyelmét a tapasztalatlanságból adódó hibákra, kudarcokra, nem értékeli a megalkotott műtárgy minőségét.

 

5. Bármely pszichológus ismeri a művészetterápia módszereit

A kreatív munkával végzett pszichológiai korrekció a hivatalos orvostudomány által elismert, tudományosan megalapozott módszer. A művészetterápiával foglalkozó orvosnak rendelkeznie kell a szükséges, okirattal (bizonyítvánnyal) igazolt végzettséggel.

 

6. A művészetterapeuta elmagyarázza a páciens által létrehozott tárgyak jelentését

A pszichológus nem értékeli és nem magyarázza meg a művészetterápiás foglalkozás eredményeit. Segít a páciensnek megérteni a kapott tárgy jelentését, értelmezni a meglévő problémákkal való összefüggését. Azt mondhatjuk, hogy az orvos megkönnyíti az ember számára, hogy megértse saját állapotát, és lehetővé teszi annak javításának módjait.

Gyakori tévhitek a művészetterápiáról

Az iskolai fotót katemangostar készítette – www.freepik.com

 

7. A kezelés során a pszichológus olyan tényeket tudhat meg a páciensről, amelyeket el szeretne rejteni

A pszichológiai korrekció során létrehozott művészeti tárgy általában nem hordoz pontos információkat az ember múltjáról, cselekedeteiről, erkölcsi tulajdonságairól, előnyeiről és hátrányairól. Az orvos nem keres benne adatokat arról, hogy az ember mitől fél vagy szégyell.

A páciens maga értékeli és értelmezi munkája eredményét, a pszichológus pedig csak abban segít, hogy a műtárgyat reflexió alapjaként és a valóság megértésében bekövetkezett változások indokaként használja.

 

8. A művészetterápia gyermekek és elmebetegek kezelésére szolgál

A művészetterápiás módszerek valóban felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak, ha a páciens nem teljesen megfelelő, vagy nehézségei vannak a verbális kommunikációval. Az ilyen pszichológiai korrekciós módszerek alkalmazási köre azonban nem korlátozódik ezekre az esetekre. A művészetterápia depresszió, neurózis, érzelmi instabilitás, súlyos stressz következményei, életkorral összefüggő problémák (ideértve az idősekre jellemző pszichés elváltozások), krónikus fáradtság szindróma, fóbiák és sok más kóros állapot kezelésére javallott. Segít azoknak, akik nehézségekkel küzdenek a társadalmi kiteljesedésben és a családi kapcsolatok kialakításában.

 

A művészetterápia nagyszerű módja annak, hogy megbirkózzunk pszichológiai problémákkal, stabilizáljuk a hangulatot, növeljük az önbecsülést, felfedezzük a világ egészséges szemlélésének képességét, és önállóan megoldjuk azokat a komplex feladatokat, amelyeket az élet az ember elé állít. Az ilyen kezelés elérhető, és gyakorlatilag nincs ellenjavallata.

Forrás: neboleem.net