Bolygónk állatvilága soha nem szűnik meg lenyűgözni minket a legszokatlanabb formájú és színű csodálatos lények jelenlétével. Némelyikük annyira szeszélyes, hogy úgy tűnik, a természet játékos hangulatban teremtette őket. Egy újabb válogatást mutatunk be a legcsodálatosabb, legszokatlanabb és legkevésbé ismert lényekből a világ különböző részein.
Guldova amadina
A gouldi pintyek nagyon színes madarak, amelyek fejtollazata nagyon eltérő lehet. Ezek a madarak szülőföldjükön, Ausztráliában megritkultak, ezért az IUCN veszélyeztetett fajnak minősíti a fajt. Világszerte díszmadárként tartják ezt a fajt színes tollazata miatt.
A vadonban a gouldi pintyek fekete, vörös és sárga fejű változatai vannak. A fiatal madarak fejének színe szürke, amely a pubertás elérésével változik. Egy populációban gyakran két, ritkán három különböző változatot találnak a fejtető színében. Szabadon párosodnak egymással, így lehetetlen alfajok megkülönböztetése.
Érdekes tény
A Gouldi pintyek fején lévő tollak színe tükrözi temperamentumukat (jellembeli beállítottságukat). Az angol ornitológusok 40 madárral végzett tesztek során arra a következtetésre jutottak, hogy a madarak karakterének jellemzői valamilyen módon összefüggenek a pigmentációs génekkel.
A legtöbb ilyen madárnak fekete tolla van a csőrük körül. A vörös tollazatú példányok ritkábban fordulnak elő, de sokkal agresszívebben viselkednek: "fekete" társaikat távol tartják a táplálékforrásoktól; de több kíváncsiságot mutatnak – például nem félnek megközelíteni ismeretlen tárgyakat.
A gouldi pintyek az ausztrál kontinens északi részén a 19. szélességi fokig terjednek. A kígyók és a nappali ragadozómadarak a felnőtt madarak természetes ellenségei. A madarak valószínűleg a kígyók miatt töltik az éjszakát a fák legvékonyabb ágain.
Núbiai kecskebak
A núbiai kősziklák a legkisebbek az összes kőszikl közül. Jól meghatározott szexuális dimorfizmusuk van: a nőstények átlagosan háromszor kisebbek, mint a hímek. Nagyon hosszú szarvak vannak, amelyek először hátra, majd lefelé hajlottak. És bár a hímek testhossza valamivel több, mint egy méter, szarvaik elérhetik az egy métert is.
A hímek teljes testhossza 125 cm, a nőstényeké 105 cm, a vállmagasság a hímeknél átlagosan 75 cm, a nőstényeknél 65 cm. A hímek átlagos testtömege 62,5 kg, a nőstények – 26,5 kg.
A núbiai kőszáli kecskefélék Afrika északi és északkeleti, valamint a Közel-Kelet hegyvidéki vidékein élnek. Általában a legtávolabbi, magas és legmeredekebb sziklákban élnek.
A núbiai kősziklák nem túl hangos állatok, de jelrendszert fejlesztettek ki agressziójuk kimutatására.
A száraz évszakban a núbiai kősziklának öntözőnyílásra van szüksége, ahol a beduinok lesnek rájuk. A kecskék állatállományában nagy károkat okoznak természetes ellenségeik – a leopárdok, valamint a farkasok és a csíkos hiénák is. Így a núbiai kősziklák vadon élő populációinak száma 1200 egyed. Ennek az állatnak a Nemzetközi Vörös Könyvben való státusza sebezhető.
Csikóhal rongyszedő
A rongyszedő csikóhal (vagy rongyszedő) tengeri rájaúszójú halfaj, amely arról nevezetes, hogy egész testét és fejét algákat utánzó folyamatok borítják. Bár ezek a folyamatok úgy néznek ki, mint az uszony, nem vesznek részt az úszásban, hanem álcázásra szolgálnak (mind garnélarák vadászatánál, mind az ellenségek elleni védelemben).
Az Indiai-óceán vizeiben él, mossa Ausztrália déli, délkeleti és délnyugati részét, valamint Tasmania északi és keleti részét. Általában korallzátonyokon található, sekély vízben, 4-30 m mélységben.
A rongyszedő a mell- és hátúszók segítségével mozog. Ezek a kis uszonyok szinte teljesen átlátszóak, nagyon gyakran (másodpercenként akár 10-szer is) imbolyognak, így a halak mért imbolyogását biztosítják a hullámokon, lebegő algák illúzióját keltve.
A rongyszedő lassan úszik, maximális sebessége 150 m/h. Az alacsony mobilitás ellenére megtanulta jól megvédeni magát a természetes ellenségekkel szemben. Ezt elősegítik a zöldes levélszerű kinövések, amelyek lehetővé teszik, hogy észrevétlen maradjon.
Érdekes tény
Ellentétben a csikóhalakkal, amelyek farkával ragaszkodnak az algákhoz a tengeri zavarások során, a rongyszedők nem tudják, hogyan kell ezt megtenni, ezért gyakran elpusztulnak viharban, mert partra sodorják őket.
A rongyszedőket a kihalás fenyegeti az ipari kibocsátások miatt, valamint a megjelenésük miatt elbűvölt amatőr búvárok gyűjteményének példányaivá válnak. E veszély miatt a fajt az ausztrál kormány védi.
Chihuahua
A chihuahua egy társkutya. A világ legkisebb kutyájának tartják, és a mexikói Chihuahua állam nevét viseli. Kompakt testtel rendelkezik, élénk és merész karakter jellemzi. A kinológusok azt állítják, hogy ez a fajta az egyik legjelentősebb helyet foglalja el az ősi és a modern kutyatenyésztés történetében. A chihuahua jelentős hatással volt más törpe fajták kialakulására. A Chihuahua fajtának azonban számos előnye van a többi miniatűr kutyával szemben: jó egészség, magas intelligencia, érintkezés és engedékeny karakter.
Chihuahuát tekintve gyors mozgású, jó reakciójú, élénk karakterű, abszolút rettenthetetlen kutyának nevezhető. Rendkívül mozgékonyak, érdeklődők, fáradhatatlanok és szívósak. Vérmérsékletüket tekintve a chihuahuák barátságosak az emberekkel és más állatokkal, harag és gyávaság jelei nélkül.
A fajtaszabvány szerint többféle szín lehetséges. A Chihuahua merle színe ellentmondásos, és nem ismerik el általánosan.
A Chihuahua koponyaformájának két fő típusa van – "szarvas" és "alma". Fontos megjegyezni, hogy az American Kennel Club és a International Kennel Federation szabványai szerint csak két különböző típusú chihuahua létezik – a sima és a hosszú szőrű. Mindkét típusnál előnyös az alma alakú fej. Az "alma" és a "szarvas" kifejezések csak becenevek, amelyeket az emberek a különbség leírására használnak. A legtöbb kutya vegyes tulajdonságokkal rendelkezik ezekből a fajtákból.
A chihuahua genetikailag egészséges fajta; egy felnőtt kutya, akinek az egészségét ellenőrzik, gyakorlatilag nem betegszik meg. A chihuahuák átlagosan 14-16 évig élnek. De vannak olyan egyének is, akik 18-20 évig élnek.
Harlekin garnélarák
A Hymenocera picta (közismert nevén harlekin garnéla) az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi vizeiben található korallzátonyokon található tengeri garnélarák. Körülbelül 5 centiméter hosszúak, párban élnek, és kizárólag tengeri csillaggal táplálkoznak. A garnélák fején "sziromérzékelési antennák" vannak, hogy megszagolják zsákmányukat.
A harlekin garnélarák általában krém vagy fehér színű, esetenként foltokkal. Sok ilyen csendes-óceáni garnélarákon vörös foltok, míg az indiai-óceáni garnélarákon általában lila foltok találhatók.
Ezek a garnélarák általában Hawaii-on, az Indo-Csendes-óceánon, a korallzátonyok árapály-övezete alatt találhatók.
Sokan használják ezeket a garnélarákokat kedvenceiknek a színes testük miatt, ezért a leendő állattartóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ezek a garnélarák nagyon érzékenyek, és a hőmérséklet, a víz kémiája és a sótartalom bármilyen változása káros lehet számukra. Még a magas nitrát- vagy rézszint is károsíthatja a garnélarákot.
A harlekin garnélarák egyetlen táplálékforrása a tengeri csillag. Nagyon ügyesen fordítják a lassú tengeri csillagot a hátára, és megeszik a lábát és a lágy szöveteit.
Ami a hímeket és a nőstényeket illeti, a nőstények nagyobbak és színes hasi lemezekkel rendelkeznek, ellentétben a hímekkel. Gyakran láthatók együtt a vadonban; nem csak szaporodásban, hanem étel elfogyasztásában is együttműködnek.
