Távoli országokba utazva nem csak az azúrkék tenger szépségéről, építészeti látványosságairól és egzotikus természetéről álmodozunk, hanem élénk gasztronómiai benyomásokat is szerezhetünk.
Nyilvánvalóan ebből a szempontból a legfényesebb régiók a trópusi és szubtrópusi éghajlatú országok, amelyek fényes, egyedi konyhájukról és egzotikus gyümölcseik széles választékáról ismertek.
A párás trópusi éghajlat hihetetlen mennyiségű, különféle formájú és méretű, ízletes aromás gyümölcsöt eredményez. De hogyan lehet megérteni ezt az egzotikus bőséget? A válasz egyszerű: előre tudni kell, hogy "mit", "hogyan" és "mivel eszik".
Longan
A Longan (vagy Sárkányszem) a Sapindaceae család örökzöld fája. Kínában, Thaiföldön, Tajvanon, Vietnamban és Indonéziában termesztik ehető gyümölcsei miatt.
A gyümölcs kemény, ehetetlen külső héjának színe foltos sárgástól vörösesig terjed.
Az illatos longan gyümölcs lédús pépének sajátos édes íze van. Belül kemény sötétvörös vagy fekete mag található.
Az érett gyümölcs bőrének sűrűnek, repedésmentesnek kell lennie. Érettebbnek számít a Longan, amely a fáról való eltávolítása után egy ideig lefeküdt.
A gyümölcsök sok cukrot, C-vitamint, kalciumot, vasat és foszfort, valamint számos biosavat tartalmaznak, amelyek jót tesznek a bőrnek. A kínai népi gyógyászatban az aszalt gyümölcsről azt mondják, hogy nyugtató hatású.
Tamarindusz-fa gyümölcse
Tamarind (indiai tamarind, vagy indiai datolya) a hüvelyesek családjába tartozó örökzöld fa (a Tamarind nemzetség egyetlen faja), legfeljebb 20 méter magas. Hazája Kelet-Afrika, beleértve Madagaszkár száraz lombhullató erdeit. Vadon Szudánban és Ázsia legtöbb trópusi országában nő, ahová több ezer évvel korunk előtti termesztésnek köszönhetően került. Jelenleg minden kontinens trópusain termesztik.
A tamarind termése körülbelül 20 cm hosszú és 2–3 cm széles barnabab, amely húsos maghéjból és sok sűrű magból áll. A magvak vághatók a csírázás elősegítése érdekében.
A zöld gyümölcsök pépje nagyon savanyú ízű, és fűszeres ételek készítéséhez használják. Az érett gyümölcsök édesebbek, és desszertek, italok és rágcsálnivalók készítésére használhatók.
A tamarind pépet széles körben használják fűszerként mind az ázsiai, mind a latin-amerikai konyhákban. Az Egyesült Királyságban népszerű Worcestershire szósz és HP gyümölcsszósz fontos összetevője. A tamarind a dél-indiai konyhának nélkülözhetetlen alkotóeleme.
A gyümölcsök szerves savakat, invertcukrot, pektin anyagokat tartalmaznak. Főleg gyerekeknél enyhe hashajtóként használják, az infúziót pedig láz esetén frissítő italként. A pektint a pépből nyerik. A pépet, a leveleket és a kérget a gyógyászatban is használják.
Gujávafa
Guava (vagy Psidium) – a Myrtle család növénye, körülbelül 100 fajt tartalmaz. A pszidium fajok kisméretű örökzöld vagy félig lombhullató fák vagy cserjék, általában 3-4 méter magasak, de egyesek a 10 métert is meghaladhatják. A guava hazája Amerika, Mexikó trópusi régióitól Dél-Amerika északi részéig. A trópusokon nő. Néhány fajt azonban betelepítettek Afrikába, Indiába, Délkelet-Ázsiába és Óceániába.
A guava termések 4-12 cm hosszúak, általában kerekek vagy oválisak. Kifejezetten kellemes aromájuk van, amely a citromhéj illatára emlékeztet, de nem olyan éles. A kéreg lehet vastag és keserű, vagy vékony és édes. Színe zöldtől sárgáig, sőt bordóig. A pép édes vagy savanyú ízű. A magvak nagyon kemények lehetnek.
A guava gyümölcsöket széles körben használják táplálkozásban (zselé, lekvárok, gyümölcslevek) és alkoholos italok gyártásában.
Csillag alma
A csillagalma (Kaimito, Kainito) a Sapoto családba tartozó, legfeljebb 20 méter magas gyümölcsfa. A csillagalma Közép-Amerikában őshonos. Jelenleg Dél-Amerikában, Indiában, Indonéziában, Malajziában, Vietnamban, Tanzániában és Nyugat-Afrikában termesztik.
A Kaimito gyümölcsök kerekek vagy tojásdadok, legfeljebb 10 cm átmérőjűek, fényes zöld vagy lilásbarna héjúak, lédús, fehér húsú, édes ízű. A gyümölcs legfeljebb nyolc fényes sötétbarna magot tartalmaz, amelyek kocsonyás magkamrákban helyezkednek el, amelyek jellegzetes csillag alakú mintát alkotnak a gyümölcs keresztmetszetén. A gyümölcsök február-márciusban érnek.
A gyümölcsöket frissen fogyasztják, gyümölcsleveket és különféle desszerteket is készítenek. A keserű tejes levet tartalmazó héja ehetetlen, ezért a gyümölcsöket általában félbevágják, a pépet pedig kanállal szedik ki.
Feijoa
Feijoa (ritkábban Akka Sellova vagy Akka Feijoa) – A mirtuszfélék családjába tartozó nagy, örökzöld, burjánzó cserje vagy fa, legfeljebb 4 méter magas. Ezt az értékes gyümölcsöt a világ számos trópusi és szubtrópusi éghajlatú régiójában termesztik.
Jelenleg a Kaukázus szubtrópusi részének védett területein nő, Oroszország déli részén – a Krasznodar Területen, Dagesztánban, valamint a Krím-félszigeten, Abháziában, Örményországban, Grúziában, Türkmenisztánban, Azerbajdzsánban, Ausztráliában, Új-Zélandon, USA (a teljes Csendes-óceán partján és Delaware, Maryland, Virginia és Észak-Karolina államokban), Franciaországban, Olaszországban (főleg Szicíliában elterjedt), Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában.
A feijoa gyümölcs nagy, húsos, lédús bogyó, tetején lemaradt csészelevelekkel, sötétzöld színű. A termés alakja a hosszúkás-oválistól a széles kerek, ritkábban kubar alakú, 2-5 cm hosszú, ritkábban 7 cm-ig terjed, átmérője 1,5-3-4 cm, ritkábban akár 5 cm, 15-60 gramm súlyú, ritkán – 105-120 grammig.
A bogyó pép illatában és ízében eperre, ananászra és kivire emlékeztet. A magokat fehér, áttetsző savas pép veszi körül. A héja a sárgászöldtől a simatól a sötétzöldig és dudorosig változik, néha antocianin bevonattal.
A Feijoa gyümölcsöket főzéshez, kompótok, limonádék, befőttek, lekvárok és saláták készítéséhez használják. Tisztítás után megőröljük és mézzel vagy cukorral összekeverjük (további tartósítás nélkül, azonnal fogyasztható) – ez az egyik legegyszerűbb elkészítési mód. Pékáruk töltelékének is használják, nyersen fogyasztják.
A gyümölcsök cukrokban, szerves savakban, jódban gazdagok. A betegek étrendjében használják őket.
Zsidótövisbogyó
Az igazi zsidótövisbogyó (vagy Chapyzhnik, vagy Unabi, vagy kínai Yuyuba, vagy Zhuzhuba vagy kínai datolya) a Krushinovy család tüskés, lombhullató cserje vagy kis fa, 5-10 méter magas. A növényt már az ókorban termesztették, és széles körben elterjedt Dél- és Kelet-Ázsia országaiban, Dél-Európában (a Földközi-tenger térségében), Japánban és Ausztráliában. A Kaukázusban és Közép-Ázsiában is termesztik.
Mintegy 400 fajta kínai datolya ismert. A termesztett fajták gyümölcsei alakban, színben, cukortartalomban, ízben igen változatosak. Ezek általában kicsi, kerek vagy tojásdad, húsos, sima gyümölcsök, amelyek először halványsárgák, majd vörösesbarnák. Ezek lédús csonthéjasok, nagyon édes, ízletes és tápláló péppel.
Ennek a zsidótövisbogyónak a termése aszkorbinsavban, fehérjékben, cukrokban, savakban gazdag. Tartalmaznak vitaminokat (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, b-karotin), aminosavakat, nyomelemeket, zsírokat, szerves savakat, szterolokat, kumarinokat, flavonoidokat, triterpéneket és triterpénglikozidokat, izokinolin alkaloidokat.
A Ziziphus értékes gyógy- és tápláléknövénynek számít, termését, valamint magjait és leveleit a kínai népi gyógyászat is felhasználja. Nyugtató, vérnyomáscsökkentő, tonizáló, vizelethajtó hatásúak, a magvak nyugtató, emésztést serkentő hatásúak.
A jujubát étrend-kiegészítők előállítására is használják.
Marula
A marula (vagy etióp szklerocaria) a szumákfélék családjába tartozó egytörzsű, kétlaki fa, 18 méter magas. A Marula Dél- és Nyugat-Afrika erdős vidékeiről származik.
A marula évente kétszer is teremhet az esős évszakok előtt március-április, szeptember-október.
Az érett gyümölcsök vékony sárga héjúak, fehér húsúak, gazdag C-vitaminban (a marulában 8-szor több van, mint a narancsban). A pép lédús és fanyar, erős terpentin illata van.
A marula gyümölcsök frissen fogyaszthatók, és gyümölcslevek, zselék és alkoholos italok (például Amarula likőr) készítésére is használhatók.
A fehérjében és zsírokban gazdag magszemeket fogyasztják, és az olajtermelés alapanyagául is szolgálnak.
